Idén, a kialakult járványügyi helyzet miatt a szép, napfényes októberi napon a hagyományoktól eltérően, rendhagyó módon emlékeztek meg az Szákszendi Öveges József Általános Iskola tanulói, nevelői az aradi vértanúkra.
A hetedik osztályos tanulók megemlékező műsora eljuttatta értelmileg és érzelmileg a legkisebbeket és a felnőtteket is az ünnep hangulatáig, a haza iránti elkötelezettségig. A tanulók felkészítő tanára Maninger Mariann tanárnő volt.
A megemlékezés, amivel a Hősök előtt hajtottunk fejet az alábbi gondolatokkal ért véget:
Lehajtom fejemet a hősök emlékének
Kik fáklyák, lángok, fények, tudták, miért élnek.
Messzire néztek, látták, a holnap a miénk lesz
Találtak egy mécsest, vége lett a sötétnek
Találkoztak emberek, kik nem ismerték egymást
Nem tudták, hol a híd, nem tudták, hol a forrás
Mégis odaértek, az út szélén keresztfák,
Megfeszítették őket, mert a jövőt előre látták.
Tudták, a szó végül eljut majd az égig
Elöl állnak mindig, kik a máglyán végzik
Voltak, vannak, s lesznek még, akik sohase félnek
Lehajtom fejemet a hősök emlékének.
(Kormorán: A forrás felé 15)
Palotainé Papp Éva
intézményvezető
