Mintha sportágválasztón jártunk volna. Fél
9-kor már Oroszlányon a Malom-tónál álltunk és hallgattuk, hogyan is kell a
kajakba be- és kiszállni, illetve mi a teendő abban az esetben, ha kiborulunk a
kajakból.
Szükség volt
rá, pedig olyan kajakokat kaptunk, ami állítólag stabilan fekszik a vízen.
Ehhez képest mintha kötéltáncot gyakoroltunk volna, úgy imbolygott sokunk alatt
már beszálláskor a kajak. Hát még az első csapások közben. Elméletben tudtuk
ugyan, hogyan húzzunk a lapáttal, hogyan kell kanyarodni, kikötni, a valóság
azonban nem igazolta az elméletet. A kajak irányított minket, nem mi a kajakot.
Hihetetlen, de az első próbálkozásra senki sem borult a vízbe. A kezdeti
sikerek hatására hamar jött a bátorság, a vagányság, következményeként a
borulás. Ki egyszer sem, ki egyszer, ki négyszer is. Pár órát követően annyira
belejöttünk, hogy önállóan elmehettünk egy nagyobb körre is. Borulni persze a
parttól távol is sikerült. Nem is tudjuk, mi volt nagyobb élmény, a kajakozás
vagy a szórakozás társaink szerencsétlenkedésén.
A megrendelt pizza elfogyasztását és némi
pihenőt követően az oroszlányi teke csarnokba mentünk megismerkedni a sportág
alapjaival. Két órán keresztül gurítottunk négy csapatban a legkülönfélébb
módon egyik, majd másik kezünkkel, háttal állva a bábuknak, ülve, hason fekve,
sőt, még lábbal is. A legjobban az a gurítás tetszett, amikor sötétségben, csak
a bábukat megvilágítva próbálkoztunk. Négyünknek sikerült „malacot” gurítania,
azaz mind a kilenc bábu eldőlt egy próbálkozásra. Egy-egy diákpezsgő volt a
jutalmunk érte.
Most azt sem sajnáltuk, hogy némelyikünknek
másnap itt-ott izomláza lett.
7.
osztály