Küszöbünkön kopogtat karácsony. Miről is szólhat ilyenkor karácsony táján a rege, mintsem  a szeretetről. Arról a tüneményes varázslatról, tisztaságról, csodáról, amely most bejárja, meghódítja a világot és soha sem veszít időszerűségéből.

Várjuk az ünnepélyes szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat. Várjuk azt az ünnepélyes szép estét, amikor együtt lehetünk szeretteinkkel, együtt örülhetünk, nevethetünk, énekelhetünk. Ti gyerekek már most nagy izgalommal várjátok a fenyőfa alatt lapuló ajándékokat, és azon gondolkoztok: Vajon megkapjátok-e a várva várt ajándékot? Vajon teljesül-e szívetek legtitkosabb álma? Igen, biztosan lesz ajándék. Lesz kisautó, tűzoltó kocsi, szép mesekönyv, a nagyobbaknak a legújabb internetes játék, ruhanemű. Én azonban ennél többet kívánok nektek! Kapjatok nagyon sok szeretetet! Tudjatok örülni bármilyen apró ajándéknak! Tudjatok örülni minden percnek, amelyet  a családotokkal: szüleitekkel, nagyszüleitekkel, testvéreitekkel, rokonaitokkal, jó ismerőseitekkel együtt töltötök majd el. Mert az igazi ajándék ez lesz számotokra, amely elkísér benneteket, amire vissza fogtok emlékezni majd. Ebből meríteni tudtok az elkövetkezőkben. Kívánom, hogy kapjatok szeretet ajándékot! Szükség van a rá, mert szeretet nélkül még a boldogságunkat sem találjuk meg.

„Olyan jó néha angyalt lesni,

S angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni!

Ünneplőbe elébe menni,

Mesék tavában mélyen, mélyen

Ezt a világot elfeledni.”

Ebben a nyüzsgő, felgyorsult világban nehéz figyelni, odafigyelni a másikra, segíteni, vigasztalni egymást, de ha őszinték vagyunk, akkor bizony mások örömében sem osztozunk mindig igazán. Ez baj.

Sokat gondolkodtam azon, milyen gondolatokkal kívánjak nektek és kollégáimnak szép karácsonyt. A hangzatos ünnepi jókívánságokat mindnyájan ismerjük . Az őszinte karácsonyi szeretet, amit szívből kapunk nem marad benne a jókívánságokban. Az életre kel, beléd költözik, és minden nap veled van, nemcsak ilyenkor decemberben. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.

A puha hóban csillagokban,

Ünnepi foszlós kalácson,

Láthatatlanul ott a jel,

Hogy itt van újra karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,

Úgy kell mindig e kis melegség,

Hisz arra született az ember,

Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne puha hóban, ne csillagokban,

Ne ünnepi foszlós kalácsban,

Ne díszített fákon, hanem

A szívekben legyen karácsony.

Áldott, békés karácsonyt és sok-sok szép napot kívánok az új esztendőre!

Palotainé Papp Éva

igazgató