Elsőként Papp Attila polgármester szólt a település lakóihoz: az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. Aradon október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt.

A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában lőtték hajnalban agyon, a többi elítéltet ezután a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel.

Batthyány Lajost 1849 januárjában letartóztatták, majd az olmützi törvényszék augusztus 30-án felsőbb utasításra felségárulás vádjával kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A börtönként szolgáló pesti Újépületben Batthyány a kivégzés előtti éjjelen egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, súlyos vérveszteséget szenvedett, de életben maradt. Ezek után Batthyányt nem lehetett felakasztani, de az ítéletet végre kellett hajtani. A helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta. A gróf nem engedte szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak.

- Ma azokra a katonákra emlékezünk, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kegyetlen megtorlás áldozataivá váltak, akik önként vállalták a halált a nemzetért. Mégis a szabadságért való küzdelmük, az azonos célba vetett hitük összekötötte őket. Hitték, hogy van lehetőség arra, hogy az ország, melynek ők is részei, egyszer valóban szabaddá és önállóvá válhat – fogalmazott a polgármester.

A megemlékező gondolatokat követően az Öveges József iskola nyolcadikos diákjai idézték fel az áldozatok életútját. A műsort osztályfőnökük, Maninger Mariann állította össze.

A nemzeti gyásznap programját a hagyományoknak megfelelően koszorúzás zárta a kopjafánál, amelyen tábla őrzi a mártírok neveit.