Szükség volt rá, pedig olyan kajakokat kaptunk, ami állítólag stabilan fekszik a vízen. Ehhez képest mintha kötéltáncot gyakoroltunk volna, úgy imbolygott sokunk alatt már beszálláskor a kajak. Hát még az első csapások közben. Elméletben tudtuk ugyan, hogyan húzzunk a lapáttal, hogyan kell kanyarodni, kikötni, a valóság azonban nem igazolta az elméletet. A kajak irányított minket, nem mi a kajakot. Hihetetlen, de az első próbálkozásra senki sem borult a vízbe. A kezdeti sikerek hatására hamar jött a bátorság, a vagányság, következményeként a borulás. Ki egyszer sem, ki egyszer, ki négyszer is. Pár órát követően annyira belejöttünk, hogy önállóan elmehettünk egy nagyobb körre is. Borulni persze a parttól távol is sikerült. Nem is tudjuk, mi volt nagyobb élmény, a kajakozás vagy a szórakozás társaink szerencsétlenkedésén.

A megrendelt pizza elfogyasztását és némi pihenőt követően az oroszlányi teke csarnokba mentünk megismerkedni a sportág alapjaival. Két órán keresztül gurítottunk négy csapatban a legkülönfélébb módon egyik, majd másik kezünkkel, háttal állva a bábuknak, ülve, hason fekve, sőt, még lábbal is. A legjobban az a gurítás tetszett, amikor sötétségben, csak a bábukat megvilágítva próbálkoztunk. Négyünknek sikerült „malacot” gurítania, azaz mind a kilenc bábu eldőlt egy próbálkozásra. Egy-egy diákpezsgő volt a jutalmunk érte.

Most azt sem sajnáltuk, hogy némelyikünknek másnap itt-ott izomláza lett.

                                                                                                                      7. osztály