A hagyomány azért hagyomány, hogy így vagy úgy, de folytatódjék. Úgy folytatódott. A lényeg, azaz térkép segítségével a megjelölt helyeken elhelyezett állomások megtalálása maradt, a két láb alá drótszamár került, a megtett táv így a szokásos 4-5 km helyett 12-13-ra növekedett. A felsősök csoportokba tömörülve már rutinosan, a térképen „folyékonyan olvasva”, célirányosan keresgették az elrejtett ábrákat, az alsósok a szüleik térképismeretére hagyatkozva rótták a kilométereket.  Nem hiába cikázott fel-alá hangyabolyként a település utcáin megannyi kalandor, mintegy 30 kitöltött térképről kaptam fényképet.

 „Apu! Te is csinálsz nekem ilyet nyáron?” – értékelt így egy elsős nebuló. Lehet ennél őszintébb dicséret? Érintett apukát megkímélve egy héttel később újabb térképet készítettem, lehetőséget adva az iskola apraja-nagyjának a mozgásra. Volt itt minden, ami egy gyereknek örömet szerez: kaland, kíváncsiság, jó levegő, mozgás, és eső után dagonyázás a sárban.

Vasi Csaba